Sziasztok! ^^
Hát elérkezett ez az idő is, hogy feltegyük a prológust, reméljük tetszeni fog nektek! :)
Jó olvasást!
Ui: Nálatok is reggel óta szakad az eső? :/
Brian szemszöge:
Hát elérkezett ez az idő is, hogy feltegyük a prológust, reméljük tetszeni fog nektek! :)
Jó olvasást!
Ui: Nálatok is reggel óta szakad az eső? :/
Brian szemszöge:
Szeretet... Mily' tág fogalom.
Egy gyermek szeretheti az anyját, egy nagymama szeretheti az unokáját, és egy
fiú szerethet egy lányt. Ezek a szeretetformák csak néhány példája, amelyet
felsoroltam, de mégis akkor mi van velem? Szeretem az öcsémet, de néha őt
okolom a dolgok alakulásáért, amiért az én szerelmi ügyeim nem úgy mennek,
ahogy szeretném.
Hát, igen, mikor ide kerültem az
akadémiára akkor beleszeretem egy személybe. Persze, milyen mese is volna, ha ő
is viszont szeretne? Most jöhet az a szöveg, hogy:"nyugi, tuti szeret, blabla."
Nem, ő száz, hogy nem szeret, mert neki minden áron az én kis öcsém kell,
Eliot. Igen, igen, jöjjön az a szöveg, hogy nem Eliot tehet arról, hogy
szerelmes lett belé, pedig higgyétek el, nagyon is az ő hibája. Ha nem dugassa
meg magát vele az én picike testvérem, akkor, akit én szeretek az nem szeret
talán bele.
- Hé, haver, segíts má'!
Nekem nem megy ez a festészet – tette le az ecsetét Kyle. Igen, jól
gondoljátok, ő a legjobb barátom. Ő az, akibe akárhogy is tetszik,
beleszeretem. Ch, tökre gáz, nem? Akibe szerelmes vagy itt van melletted
jóban-rosszban, de nem tekint többnek, csak a legjobb barátjának.
- Persze, vigyázz! - löktem
el onnan. Megfogtam az ecsetet, és kiigazítottam neki a napsugarakat. Hm, elég
ügyes lett ez a tájkép, csak a sugarak voltak ocsmányok. De, majd belejön. -
Tessék. Amúgy, egész jól fejlődsz - mosolyodtam rá, amit egyből viszonzott is.
Erre én akaratom ellenére fülig pirultam.
- Thanks! Amúgy, mizu? - terült el az ágyamon. - Van valami csaj? Tudom ám, hogy van. Hallod, köcsög, hozzád beszélek! - rugdosott meg, mivel ott ültem a lábánál, és őnagyságára nem figyeltem.
- Bazdmeg, tekerd már le magadon a hangerőt, mert kurva idegesítő tudsz néha lenni! Amúgy, nincs - dőltem le mellé. Automatikusan oldalára fordult, és kitámasztotta a fejét a kezével.
- Az öcséd?
- Kösz, meg van - vágtam
be a durcát. Mi az már, hogy Eliotról kérdez?! Idióta, szerintem relli rólam,
hogy belédzúgtam. Lehet észrevetted, csak nem akarsz vele foglalkozni, de ha
valóban így van, akkor meghalsz!
- Értem - bólintott. - És az én hercegem, hogy van? Élsz még, te anyaszomorító.
- Hagyjál már - ültem fel az ágyon.
- Jó-jó - mondta megadóan. - Ma lesz egy kis buli Sharlotnál, megyünk?
- Ez kérdés? Ha buli van, akkor ott a helyünk! Ch, milyen buli az, ahol a két nagy menő nincs ott? - nevettem el magam.
- Pontosan! High five! - emelte magasba a kezét, mire én lelkesen belecsaptam. - Addig is húzzunk suliba.
Bólintott, felkapta a táskáját,
és indultunk is az iskolába. Mindenféle hülyeségekről dumálva mentünk egészen a
suliig. Természetesen Kyle hajtotta a "komoly" dolgait, én meg csak
szakadtam a röhejtől.
A sulihoz érve a srácok is
csatlakoztak hozzánk. Mivel még volt időnk az óra kezdetéig leültünk a folyosón
lévő szokásos boxunkba.
- Jaj, te, nem tud meg - hüledezett előttem Harry. Neki füléig érő barna haja, és barna szemei voltak, a nyakában mindig valami hülye sálat tekert, mert szerinte, úgy művészibben nézett ki.
- De, de meg akarom tudni
- csillant meg a mellettem ülő Kylenak a szeme. Ránéztem fekete hajára, ami két
oldalt fel volt nyírva. A testalkata... Hm, ezerszer gondolkodtam már ezen, de
nem tudtam rendes szóval jellemezni... Kábé, ilyen szálka test, ha értitek,
mire gondolok.
- Ismered Chastert? - folytatta a sztorit Harry. Na, én nem! Kíváncsi voltam ki az, ezért a figyelmemet gyorsan ráösszpontosítottam Harryre. Kyle bólintott. - Az a köcsög, csitri! Te, azt hittem, hogy tegnap a discóban agyon verem! - húzta ki magát büszkén és körbe nézett, hogy megbizonyosodjon róla, mindenki hallotta-e.
- Mert? - kérdeztünk rá egyszerre. Komolyan, miért? Szerencsétlent el tudom képzelni, hogy a haverjaival nyugodtan bulizott, mikor ez az idióta lerészegedett, és neki ment.
- Érted, elmentem a csajommal, aztán buliztunk. Elmentem piáért, mire visszamentem a csajom szájában matatott, a köcsögje! Phu, te! Ha az a kidobó nem néz rám úgy, biztos neki megyek.
A fiúk egyetértettek vele, hogy
ők is ezt tették volna, mert mégis mit hisz magáról ez a kis csitri?
Ekkor ment el mellettünk egy
társaság, középen egy sráccal, akinek barna szeme, és fekete haja volt.
Lesajnálóan pillantott Harryre, mire az ő arcizmai megrándultak, de nem támadta
meg, így a srác tovább haladt a haverjaival. Ch, ez volna Chaster? Milyen
tapló! Beképzelt ficsúr... És ez jön be a mai lányoknak, hát, csak gratulálni
tudok.
- Tényleg irritáló - értett egyet Jack, miközben rám pillantott a mélykék szemeivel végig pásztázott a virító selymesnek látszó világosszőke hajába beletúrt és elmosolyodott. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy vajon mivel mossa a haját, mert annyira puhának tűnik. Úgy beletúrnék... Hamar elvettem ezt a gondolatot, és inkább bementem órára, mert lassan csengetek.
Az óra szokásosan unalmasan telt.
Sose szerettem a művészettörténelmet, mert ezeket én már tudom! Komolyan,
szerintem, aki ilyen suliba jön, az legyen tisztában a művészettörténelem
minden szegletévvel. Ch, mindegy, kit érdekel ez az alja nép? Értelmetlen
foglalkozni velük, mivel idióták, és tehetségtelenek. Ezért sem lógók olyan sok
emberrel. Legfeljebb négy emberrel szoktam dumálni, meg persze a lányokkal. Nem
az, hogy másokkal fasírtba volnék, csupán csak köszönünk egymásnak. A nap
egészen normálisan telt, semmi említésre méltó nem történt, az utolsó szünetig.
Épp a szokásos helyünkön ültünk a haverokkal, mikor megláttam Eliotot. Szeretem
az öcsém, talán nagyon is, és mindig próbáltam azt, hogy a fiúkkal is jóba
legyen, de ez nem jött be. Ja, de Kylenál igen... Nála nagyon is...
- Hé, Elibaba, gyere ide!
- kezdett el hevesen integetni az a srác, akit barátomnak hívhatok, mire a
fiúk, mint egy szellem úgy tűntek el. Hát, igen, ők sem szerették Eliotot,
mert... Mit'om én, miért. Eliot megszeppenve pillantott a
hang irányába, és mikor meglátta Kylet, egy undorodó pofát villantott. Én csak
mosolyogva mutattam, hogy jöjjön, mire ő is halványan rám mosolygott, és oda
jött hozzánk. Szegényemnek nincs egy barátja sem, ezért nagy testvérként kötelességemnek
éreztem védelmezni őt. Mikor oda ért leült oda, ahol az előbb a fiúk ültek, az
előttünk lévő boxnak a padjára.
- Hogy vagy? - támasztotta ki a kezével a fejét az asztalon Kyle.
- Jól, kösz... - sziszegte
az asztal fa lapját vizslatva.
- Biztos? - kérdeztem rá én is. Olyan kis szomorúnak nézett ki. Bólintott, majd elkezdett kotorászni a táskájában. Elővette a rajz füzetét, kitépett belőle egy rajzot, és felém nyújtotta.
- Tessék, ez a tiéd! - mondta, és gyorsan el is viharzott.
Kyle ránézett a lapra és az arca csodálatot
tükrözött. Én is rápillantottam a rajzra. A lapon én voltam látható, ahogy
éppen dumálok a boxban. Fura volt, mert egyedül csak engem rajzolt le a fiúk
közül. Ránéztem a mellettem lévő srácra, aki még mindig csodálkozó arccal
bámulta a rajzot, majd lágyan, szerelmesen elmosolyodott. Aztán el is vette,
hogy alaposan megnézhesse. Nos, szerintem ilyenkor szoktak a Mangákban a
szövegbuborékba három pontot rakni.
- Ch, mi ez már? Az orrom egyáltalán nem sikerült neki - mondtam idegesen. Kivettem a kezéből, pontosabban kitéptem, elővettem egy grafitot, és elkezdtem kiigazítani azt a nyomorult orrom.
- Szerintem, pont jó - duzzogott, majd visszavette tőlem. Ch, ilyen nagy egy taplót! Mivel a kis Eliotka készítette, egyből a sárgaföldig olvadt.
- Nekem mindegy! De dolgom van, szóval, hagy lógva - álltam fel mérgesen, és mielőtt mondhatott volna valamit is, elmentem. Még hallottam valami olyasmit, hogy rohadjak meg, amiért minden szaron berágok. Dühösen száguldottam be a kollégium ajtaján, mikor neki futottam valakinek a mellkasába.
- Elnézést - néztem fel, és megláttam Jacket. Phu, legalább nem az egyik Ian fajta tapló... Sőt, Jack még a haverjaim közé is tartozik, kinek a haja még most is nagyon puhának látszik.
- Figyelj oda, idióta - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam. - Hová siettél?
- Messze Kyletól - néztem oldalra zavartan.
- Összevesztettek? - vonta fel az egyik szemöldökét. - Megint? Nyugi, úgyis megdumáljátok majd.
Hm, lehet igaza van. Újra barátok leszünk, és nem több...
Klye szemszöge:
Ennek mi a rák baja van?!
Úgy tudom ilyenkor utálni, de úgy! Az öccse tök aranyosan lerajzolta, ő meg
erre elkezdte kritizálni! Há' milyen ez má'? Azt hiszi, ha neki sikerült a két
év alatt, mialatt eddig ide jártunk, feljutni addig, hogy azt mondják a
tanárok, ő a legjobb. Brian Hunster... Te mocsadék! Duzzogva mentem a
kollégiumba, mikor megláttam Jacket, és Briant nevetgélve beszélgetni. Jaj,
tegyem a szájába a köcsög szőkének, annyira kétszínű. Bár, Brian mindig csak a
hajáról tud dumálni, szóval, értem miért beszél vele.
- El ne olvadjak, olyan
jóba vagytok - kiabáltam oda gúnyosan, mire Jack csak lepetten nézett, Brian
pedig a középső ujját a levegőbe emelte felém, egy amolyan "haver, bírlak,
de kurva sok vagy már, szóval kapd be." Nos, ja, szerintem is
bekaphatnád.
- Ne legyetek már szarba, inkább béküljetek ki, és menjünk készülődni a bulira - kért minket a kis szöszi, mire kelletlenül az én drága legjobb barátomra néztem. Legjobb barát... Hm, hát igen. Hiába vagyunk csak tizedikesek, és hiába ismerjük, csak két éve egymást, szerintem sokkal többet tud rólam, mint a saját anyám, meg szerintem ez fordítva is igaz. Nem tudom, miért, de egyből úgy éreztem, hogy neki bármit elmondhatok, és így is lett, hiába martuk egymás olyan sokszor, mindig kibékültünk.
- Jó, sajnálom, csak tudnám, hogy mit -
sóhajtottam, mire Brian arcán átsuhant egy halvány mosoly.
- Rendben - bólintott. -
Akkor gyere, öltözünk - intett, hogy kövessem. Jack is elindult a saját szobája
felé.
- Miért sértődtél meg? -
pillantottam oldalasan rá, miközben bementünk a szobájába. Egyszerűen megvonta
a vállát, és elkezdett keresni ruhát a szekrényébe. Kis ideig kutatott, majd
kivett egy fehér, feszülős, v alakú kivágott pólót, és egy szűk barna nadrágot.
- Úgy fogsz kinézni, mint egy köcsög - kezdtem el gúnyolódni.
- Én legalább csak kinézni
fogok úgy - vágott vissza -, egyesek a szobába azok is. Haha. Mondhatom kurva vicces. Nem
tehetek róla, hogy a fiúkat szeretem és ezt neki is meg kéne értenie. Pláne
úgy, hogy még a legjobb barátom. Ránéztem a mellettem lévő pohár vízre, majd
megfogtam és megindultam felé. Már éppen a pólóját vette le, mikor a vízzel
teli poharat a fejére borítottam.
- Addig örülj, amíg te nem
leszel köcsög! - mérgemben a poharat Brian mögötti falnak akartam verni, mikor
egy kicsit elszámítottam magam és a nyitott ablakon kirepült.
- Idióta - szólalt meg végre Brian. Világos barna tincsei a homlokához tapadtak. Arcán végig folyt pár vízcsepp, ami kiemelte férfias arcéleit, kék szeme csillogott az ijedtségtől. Elképesztő látvány volt. - Most mi lesz, ha valakire ráesett? - kezdte el rágni idegességből a körmét. Na, nem. Előttem nem rágja, undorító.
- Nyugi van - kaptam el a szájától a kezét -, ha valakire ráesett az én gondom, nem a tied - elengedtem, majd gyorsan az ablakhoz futottam, kinéztem rajt, a járdán üvegszilánkok hevertek. - Megnyugodhatsz - fordultam Brian felé, aki a haját törölte -, nem esett rá senkire.
- Akkor jó - mosolyodott el, és a törölközőt a fején hagyta lógni. Nem hittem el, ez a gyerek... Lehet, hogy én álltam az ablakban, de mégis rá vetődött a fény. Felálltam, odasétáltam mellé, majd lerántottam a törülközőt a fejéről és besétáltam a fürdőbe.
- Ezt most mért? - kiáltott utánam.
- Hmmm. Miért is tettem? - dőltem
a kék falnak. - Azért mert hihetetlenül aranyosan néztél úgy ki - kiáltottam
szégyenkezve.
Pár percig néma csönd lett, majd egy ajtócsukódást hallottam.
Mekkora egy gyökér vagyok! - ütöttem bele a falba - kellett nekem elmondanom.
Többé nem fog velem beszélni. Biztos azt hiszi, hogy rá akarok mozdulni, vagy
hogy érzek valamit iránta. Pedig nem! Nem kéne így viselkednie, csak azért mert
azt mondtam, aranyos. Ő is nagyon jól tudja, hogy az öccsét szeretem. Mellettem
kéne állnia. Nem akarom ezért az egy szóért elveszteni. Az egész világon ő
maradt nekem... Nincs másom. Szerelmem nincs, a szüleim kitagadtak, mikor
tavaly elmondtam a nemi identitásom... Nagyszüleim az arcomba vágták, hogy ez
nem normális, és hogy soha többé ne kerüljek a szemük elé. Egyetlen egy barátom
maradt, Brian, a többi fiú csak haver, akik vagy akkor találnak meg, ha kell
nekik valami, vagy csak a hírnevem miatt lógnak velem.
- Bocsánatot kell kérnem -
futottam ki a fürdőből és akkor láttam meg őt, abba a ruhába felöltőzve, amit
nemrégiben vett ki a szekrényből. Az ágyon ült és telefonozott. - Hát, te? Az előbb hallottam egy ajtócsukódást.
- Bizonyára azt hallottad, hogy a szél kicsapta az ajtót, én meg csak becsuktam.
- Mekkora barom vagyok -
röhögtem el magam, majd oda mentem, és gyorsan átöleltem. - Azt hittem már, hogy
a hercegem elhagy - nem bírtam ki, elnevettem magam.
- A buzulás helyett öltözz -
nevetett ki, bár lehet hogy csak azért röhögött, mert közben csikiztem. - Ne! -
nevetett tovább. - Hagyd abba!
- Jól van - engedtem el -, nekem is fel kell még öltöznöm. Tíz perccel később már kész is lettem, egy kék kockás inget vettem fel, sötét nadrággal. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörben és már indultunk is a buliba. Metróval röpke tíz perc alatt oda is értünk Sharlotékhoz.
- Sziasztok - nyitott ajtót a ház úrnője, vörös, göndör loknijai lágyan a vállára hulltak, ami ahogy láttam Briannek bejött.
- Cső - léptem be. A ház
teli volt az iskola diákjaival, táncoltak, ittak, beszélgettek. Intettem
Briannek, hogy jöjjön táncolni, mire azt mondta, hogy ő inkább Jackkel megy
inni. Chh...menj! Úgy utálom Jacket, kétszínű rohadék. Rohadtul nem értem,
mit bír benne. Engem már a látványa is idegesít. Mindegy is. Odamentem a
srácokhoz, akik ott beszélgettek a kanapén.
- Mi van barmok? - huppantam le melléjük a kanapéra.
- Mi lenne? - röhögött Armin. - És te? Elhagyott a pasid? - biccentettek Brian felé. Vicces, mondhatom, nem bírják elhinni, hogy köztem és közte csak barátság van. Meg amúgy is, Brian hetero. De még ezt sem hiszik el. Állításuk szerint szerelmes belém. Magába a gondolat, hogy belém szerelmes, röhejes. Kicsordul a könnyem. - Igen, elhagyott egy gyökérért - mutattam Jackre.
- Aha - mondták, majd
beszélgettek tovább. Unatkozom, állapítottam meg. Körülöttem mindenki
őrjöngött, beszélgetett. Az állítólagos barátaim mit csinálnak? Egymással
beszélgettek helyettem. Bárcsak itt lenne Eliot, ebben a helyzetben erőszakkal
leteperném. Hmmm, milyen jó ötlet. Meglátogatom.
- Gyökerek - vettem ki az
egyik haver kezéből a piát, majd sétáltam oda Eli babám drága bátyuskájához. Nem hittem a szememnek, mikor
közelebb értem. Hiszen, ha jól láttam a nagytestvér a szöszi szájába kutatott a
saját nyelvével... Ha nem én láttam, volna, hogy smárolnak, el sem hittem
volna. Undorító, hogy a pia, mit ki nem tud hozni az emberből. Ha holnap
elmesélem Briannek, biztos elhányja magát.
- Khmm - köhintettem, mert
nem nagyon zavartatták magukat, egyre hevesebben smároltak, miközben a szőke
hajába turkált. Ó, egyem a zuzzád. - Elég - téptem ki Briant a sátán karmai
közül - kihasználnád a helyzetet, hogy részeg, mi? - néztem gyűlölködő
szemekkel a szöszire.
- Csakhogy tudd, Brian alapból is
smárolna velem - mosolyodott el gúnyosan. - A legjobb barátja vagy, mégsem
veszed észre, hogy a férfiak játékszerét szereti.
- Nem igaz! - csattantam fel, majd Brianre néztem, aki alig bírt a lábára állni. - Ugye? - kérdeztem félve.
- Hehe - nevette el magát,
mint egy hülye gyerek. Megforgattam a szemem, megragadtam a csuklóját, és
elhúztam onnan egészen ki a hátsó kertig, ahol per pillanat senki nem
volt. Mikor hirtelen megálltam ő majdnem
orra bukott, ezért elkaptam a derekánál, magammal szembe állítottam, s miután
stabilizáltam, elkezdtem kioktatni.
- Te Isten verte idióta! Egy kis pia és mész is dugni?! Mindegy, hogy ki az, csak jó legyen az ágyban?! - kiabáltam rá torkom szakadtából. Utálom az ilyen embereket! Teljesen ki tudnak hozni a sodromból! Ő csak egyszerűen rám nézett, mondani akart valamit, de helyette csuklott egyet, és a piától vörös arccal újra rám nézett.
- Nem tök mindegy az neked?! - kérdezte megkeseredve. - Két éve, hogy szeretlek, mégse veszed észre... - nézett zavartan oldalra. - Bele fáradtam... Szeretlek.
- Szánalmas, majd szólj,
ha kijózanodtál és nem lógsz ezzel a kis gyökérrel - mutattam rá Jackre, aki
épp most lépett ki a kertbe. Fogadni merek, hogy követett minket.
Elmentem. Utáltam magam, amiért
ilyen állapotban ott hagytam, de fel kellett dolgoznom, hogy azt mondta szeret.
Valahogy olyan őszintének tűnt. Nem viszonozhattam az érzelmeit, az öccsét
szerettem. Azt az édes, pici Eliot Hunstert. Vajon holnap mit mondjak neki?
Milyen lesz ezután a kapcsolatunk?
***
Másnap reggel, mikor keltem ki az
ágyból az előttem lévő asztalnál ült Brian. Éppen kávét ivott és amolyan
elgondolkozó arcot vágott. Hmm, vajon a tegnapi dolgon gondolkozik? Hogy
egy fiúval csókolózott? Emlékezne? Nem hiszem. Meg kéne mondanom neki.
- Jó reggelt! - ültem fel
az ágyon, esküszöm, hogy rosszabb fejfájásom volt, mint egy másnaposnak. Nagyon
fájt, pedig még csak nem is ittam.
- Reggelt - nézett bele a
kávés pohara aljába -, Kyle.
- Igen? - húztam magamra a puha, kék paplanomat. - Mondd!
- A tegnapiról szeretnék
beszélni veled. - A hangja remegett a félelemtől. Atya úr isten! Most jutott
nekem is az eszembe, hogy tegnap szerelmet vallott. De vajon erre akar célozni?
A hangja, és a keze remegett, olyan volt mint egy megszeppent egérke. A fenébe.
- Te emlékszel mi történt?
- ugrottam oda hozzá, meglepettséget és tudatlanságot színlelve. - Mert én
nem - mosolyodtam el biztatóan -, az utolsó emlékem, hogy belépünk Sharlothoz.
- Én sem emlékszem - nyugodott meg egy kicsit -, épp ezt akartam kérdezni tőled.
- Mindketten így jártunk - ültem vissza az ágyra. Fura, de valahogy Brian abban a pillanatban annyira férfiasnak és jóképűnek látszott - kalandozott el a tekintettem rajta. A szegélyes állkapcsa, a világosbarna tincseivel, mely tökéletesen passzol azokhoz a türkizkék szempárhoz. Hmm, most hogy jobban megnézem a teste sem rossz, épp ellenkezőleg, kiváló. Lehet, hogy ő nem Eliot, de azt bizton állíthatom, hogy a Hunster fiúk a legvonzóbbak, akikkel valaha is találkoztam.
- Mit csinálsz? - nézett rám Brian. - Úgy nézel ki, mint egy agyon baszott kurva - nevette el magát.
- Ó, hogy tegyem a szádba, te köcsög - dobtam neki a párnám.
Tizedik osztály ezen napján
kezdtem el érdeklődni, Brian Hunster, a legjobb barátom iránt.
Nagyon tetszett ügyes vagy! Tetszik az ötlet és a megfogalmazás! Alig várom a következő részt csak így tovább! :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésKöszönjük szépen a bókokat, örülünk, ha tetszik, és köszönjük, hogy írtál véleményt. :) A fejezetek pedig remélhetőleg keddenként várhatóak ^^