Brian szemszöge:
Megpuszilt... El sem hiszem.
Eddig csak az álmaimban történt meg, és nem csalódtam, ajkai épp oly puhák
voltak, mint ahogy elképzeltem. Fura volt, úgy éreztem, hogy abban a
pillanatban kettényílik alattam a föld és elsüllyedek. És ne felejtsük el az
ajkain kívül azt a mámorító illatot. Hmm, sose éreztem még ennyire közel
magamhoz, éreztem, hogy lázam egekig szökött, főleg miután megköszönt valamit
és rám mosolygott. Hihetetlen - haraptam be az alsó ajkam, amikor is észrevettem,
hogy Kyle már méterekkel előttem sétálgatott. Hova megy? Mindegy - ráztam meg a
fejem. Követnem kell bárhová is megy, elvégre ez egy jó barát dolga. És hát,
történetesen én az vagyok, a világ legjobb barátja, a szuper pajti, a legjobb
haver, a király, a herceg és egyszerűen a csodálatos Brian Hunster - gondoltam,
miközben utána eredtem. A legközelebbi park bejáratánál utol is értem.
Mindketten leültünk az egyik padra. A pad elég rozoga és törött volt, a
harmadik deszka hiányzott, de ez mégsem érdekelt minket, csupán le akartunk
ülni valahová, ahol beszélgethetünk. Muszáj lesz kiszednem belőle, hogy mi
bántsa. Komolyan azt hitte, elhiszem, hogy azért ilyen lelombozott mert utálja
Jacket?
- Figyelj, Kyle - kezdtem bele,
félve felé fordultam, sóhajtottam egyet, majd teljes mellbedobással belenéztem
abba a szempárba, próbáltam keménynek mutatkozni, ami valljunk be nehéz volt,
főleg ilyen csábító íriszek mellett -, nekem bármit elmondhatsz, szóval miért
is vagy ma olyan búval baszott? - kérdeztem rá, mire először csak egy mosolyt
kaptam válaszul, de na, tudtam, hogyha úgy fogalmazok, ahogy ő tenné, akkor
felfigyel rám.
- Csak utálom őt, ennyi.
Nem volt valami hihető, de mégsem
feszegethettem a határait, éreztem, hogy nem akar valamit elmondani, de vajon
mit? Nem kérdeztem rá, kíváncsi voltam, de annak ellenére féltem megkérdezni.
Sütött róla, hogy titkol előlem valamit, és hát, ha ezt előttem teszi, az azt
jelenti, hogy biztos fájna, ha tudnék róla. De a titkon kívül kíváncsi voltam
valamire!
- Mért utálod ennyire? - Nem
tudom, hogy hangoztatott ez a kérdés, de olyan gonoszul és ellenszenvesen
nézett rám, hogy inkább hanyagoltam ezt a kérdést.
- Menjünk vissza a suliba,
gyakorolni kell modulzáróra! - állt fel az ülőhelyünkről. Kabátzsebéből kivette
a cigis dobozát, majd rágyújtott egy szál bagóra. Ez a mozdulat olyan szexisen
állt neki, imádtam mikor cigizett olyan, de olyan férfiasan nézett ki közben,
hogy az csak, na. Ha nem tanultam meg volna türtőztetni magam az évek során,
akkor két dolgot tettem volna. Egy, itt helyben letepertem volna, kettő; félre
vonultam volna egy sűrűn bokrokkal behálózott területre és ott könnyítettem
volna magamon. Akaratom ellenére a kezem a sliccem közelébe vándorolt, és
remélhetőleg észrevétlenül megvakartam. Olyan gusztustalan vagyok... Legalábbis
szerintem. Ahj, azt sem tudom, miért tetszik még mindig az előttem sétáló srác.
Azt hittem, minden érzésem vele kapcsolatban elmúlt, mikor a képbe került Jack.
Vajon, ha továbbra is a drága szöszivel maradok, elmúlik ez az érzés?
Hamar beértünk a suliba, elkértük
az egyik terem kulcsát, ami hála a beszélőkémnek modulzáróig a mi termünk
egyedül. Az igazság az, hogy nem tudtuk hogyan is kezdhetnénk neki, ezért
először elkezdtük az egész terem berendezését vázlatozni, már majdnem végeztünk
a rajzzal, amit mellesleg szögről-szögre kimértünk, mi hova fog kerülni, mikor
az ajtó bevágódott, és Jack dühös arccal vágtatott be rajta.
- Egész idáig rád vártam, hátha
óhajtasz és visszajössz, miután csak úgy szó nélkül elrohantál. - Szemei
szikrákat szórtak, dühös volt, nagyon. Végig nézett rajtam, komolyan abban a
pillanatban azt hittem szakítani fog, de nem, ahelyett Kyle-ra undorodó pofát
vágva ránézett. - Miatta.
- Hihihi - vágta rá szinte
azonnal az említett személy. Ahj, csak ne szólna bele mindenbe ilyen pimaszul.
– Gondod bajod? Hát ez neked a szerelem, csak így ráförmedsz az emberre? - sietett
mostanra már Jack elé, aki először meglepődött ezen a kérdésen, majd megragadta
a fekete hajút a kezénél fogva és kirántotta a szobából. Mielőtt becsapta volna
előttem az ajtót, még annyit mondott, hogy nyugi, csak beszélgetnek.
Kíváncsi voltam, szinte evett
belülről kíváncsiság, ezért a hideg ajtóra tapasztottam jobb fülemet és
hallgatózni kezdtem. Tudom nem szép dolog, de na... Ha az ember tudni akar
valamit, azt meg is tudja. De amúgy szerencsétlenségemre alig hallottam pár
szót az egészből, pontosan a hátsó
szót, az ez neked a szerelem kérdést
és amikor már nagyon tudni akartam mi is folyik odakinn, lassan lenyomtam a
hideg, fémkilincset és hangtalanul kinyitottam. Csupán egy dolgot hallottam
tisztán, ami száz, hogy Kyletól származott „Fogd
be, különben pofán baszlak.” Atya úr isten, ki tudd ennyit káromkodni, mint
ő? Ha nincs benn minden második mondatában valami csúnya szó, akkor egyikben
sincs. Láttam, hogy megindultak a bejárat felé, gyorsan visszacsuktam az ajtót,
visszamentem a helyemre és úgy csináltam mintha az utolsó vázlat vonalakat
húzogattam volna.
- Mindent megbeszéltünk! - lépett
be a szobába Kyle, ki volt virulva.
Ahhoz képest, hogy eddig „utálta”
Jacket most elég jó kedve volt. Vajon azért lett jó kedve, mert beszéltek? De
nem ez a legdöbbentőbb dolog, hanem amikor a szerelmem arcára pillantottam fura
volt, nagyon is... Arcát a pipacshoz hasonlítanám, tekintette a földet szegte,
nem mert egyikünkre sem nézni. Mégis miért? A barátom vigyorgott, a szerelmem
zavarban van... Mégis mi a fene folyik itt?
- Jók ezek a rajzok - szólalt meg
végre Jack -, ha szeretnétek, segíthetek nektek.
- Nem! - vágta rá szinte azonnal
az eddig vigyorgó srác, bár arra már az is lehervadt az arcáról, visszatért az
a fiú, akit én annyira szeretek, aki állandóan mindenkinek beszólogat, miközben
pimasz mosolyra húzott szájjal előre dől, és a szemébe szinte látható, hogy
élvezi, ami történik. - Nem kopizhatod le.
- Eszem ágában sincs - emelte fel
védekezően a kezét. Felnevettem, majd Jacket magamhoz húzva megpusziltam, aztán
szorosan átöleltem suttogtam neki, hogy nyugodtan segíthet. A vállai felett
nézve megpillantottam Kylet. Nem tudom miért, de arra számítottam, hogy majd
mérgelődni fog, hogy féltékeny lesz, de nem, arra sem méltatott, hogy rám
nézzen. A vonalzójával ellenőrizgette a lerajzolt vonalaim hosszát.
Beleszagoltam a levegőben, és az
első illat, amit éreztem a drága barátomé volt. Olyan erősen éreztem, mintha
előttem lett volna. És ott is volt, csak éppenséggel Jack volt az. Nyakához
hajoltam, mintha csak meg akartam volna puszilni, és újra megszagoltam... Ez
nem az ő parfümje volt. Utálom ezt - gondoltam magamban. Miért, miért az Ő
illatát éreztem rajt? Szégyenemben
kimásztam az öleléséből, haragudtam rá. Más nem járt az agyamban, mint például:
vajon megcsal? Vagy esetleg félre értek valamit? Ők ketten? De miért? És még
ezekhez hasonló dolgok, amikre nem tudtam normális magyarázatott adni. Elkapott
a zöld szemű szörnyeteg, teljesen a hatalmába kerített.
- Brian, add oda kérlek a
papírgurigákat - nyújtotta a kezét a szobatársam, aki mellesleg a barátom és
akire abban a pillanatban féltékeny voltam. Odasétáltam a sarokban a holmikhoz,
ide tettük le az összes dolgot, ami kellhet a projektünkhöz. Felvettem a kék
lukacsos ládát, amibe az említettet tárgyak hevertek. Megfordultam vele. Vajon
képes lenne megtenni velem? - kérdeztem magamtól, miközben átnyújtottam neki a
dobozt. Egy kis ideig gonoszan néztem rá, amit észre is vett és szokásához
híven tartotta a szemkontaktust, majd elmosolyodtam. Nem tenné meg velem –
gondoltam. Elvégre, csak számítok neki annyira. Sajnos nem tudtam tovább ott
maradni velük, mert szakköre kellett mennem.
A szakkör az egész délutánomat
elvette. Nem bánom, csak hát szerettem volna egy kis időt együtt tölteni Kyle-jal.
Mostanában alig lógtunk együtt, alapból keveset tudtunk találkozni a különböző
órák miatt, legfeljebb a kötelező órákon együtt vagyunk, pedig én mondtam neki
nem egyszer, hogy ugyan azokat a tantárgyakat vegye fel különórának, mint én.
De nem, őt azok nem érdeklik. Inkább a digitális ábrázolást, a médiai effekteket
és a szobrászatot kedveli. Mindezek ellenére is tudtunk találkozni, hiszen ott
voltunk már tizenegyedikesek, és még mindig legjobb barátok. Az az eltelt pár
hétben olyan elszigeteltnek éreztem magamhoz, na, jó, jórészt azért mert a képbe
került Jack. Elhanyagoltam szegényt, lehet épp emiatt volt olyan szomorú vagy
mégis Jack miatt...
Mostanában valami fúrta az
oldalamat, a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet köztük. Az biztos, hogy valami
van, csak remélni tudtam, hogy nem az, amire gondolok. Mindegy - gondoltam magamban.
A lényeg, hogy mától kezdve figyelni fogom őket. A nap további része unalmasan
telt, egész végig festettem. Ne értsen senki se félre, szeretek festeni, de az
nem azt jelenti, hogy olyan élvezetes valamit harmincadszorra is ábrázolni. A
szobába későn értem be, addigra Kyle már kiterülve aludt az ágyba. A fehér
takarója a földre volt rúgva, a párnája a hasán, és úgy aludt. Akár egy gyerek.
Levettem a cipőm, majd a törölközött a vállamra hajítva, egy alsó nadrággal a
kezemben indultam fürdeni. A zuhany alatt állva minden aggodalmas és féltékeny
gondolatom elmúlt. Ó istenem, hogy én
mennyire imádok zuhanyozni - gondoltam, majd elintézve a teendőmet, boldogan
kiszálltam a kabinból.
Hamar elaludtam, azokon a
napokon, amelyiken egész nap festeni szoktam mindig kifáradok, és ez ma sem
volt másképp. Olyan mélyen és csodaszépet álmodtam, mikor valaki - vagyis
sejtem, hogy Kyle - arrébb lökött az ágyban, és mellém feküdt. Reflexszerűen
hátat fordítottam neki, úgy csináltam, mintha csak aludnék. Bár ne tettem
volna, éreztem, hogy a lehelete közel járt a hátamhoz, amiért persze
megfeszültem és zavarba jöttem, főleg mikor már olyan közel került hozzám, hogy
a hátam közepébe csókolt.
Sziasztok!
VálaszTörlésNe izéljetek, de amikor nem jött rész kedden és ma reggel sem, azon gondolkoztam valami történt, hogy meggondoltátok magatokat, vagy valami, dehála nem!!
A fejezet mint mindig extra cuki lett, és már tényleg nem tudom, hogy Klyet szeretem vagy utálom.. de tényleg. Jackről meg ne is beszéljünk -_-" És bízom Brianbe annyira, hogy észre fogja venni, hogy kavrnak, és megveregetem a vállát, amiért követni/ megfigyelni fogja őket. Szép ötlet Brian! 5*!! Hiányoztak a kérdések. :D És anyám! Brian majdnem halmaz állapotot váltott, amiért megpuszilta Kyle!! De tényleg, Jack tényleg ennyire bunkó, hogy nem szakít Briannel, pedig megcsalta, vagy csak tetteti?? Szuper lett és várom a következőt, még akkor is ha a kommentem nélkül kell, hogy éljetek egy kerek héten át!!:D Fighting!!
Sziaa!
VálaszTörlésNe haragudj, de annyira összefolynak a napok ><
Extra cuki? :3 Ugyaaan :$$ Brian köszöni :"D Kérdéseket lusta voltam feltenni, kissé siettem :"D ne haragudj, következőleg bepótolom őket :DD A kérdéseidre a válasz majd a ksőbbiekben kiderülnek, köszi, hogy írtál :*